Szintén kötelező olvasmányként került fel az elolvasott könyvek polcára Hemingway The Sun Also Rises című regénye, amely magyarul (illetve a már későbbi angol kiadásokban is) a Fiesta címet kapta.
A regény először Franciaországban, majd Spanyolországban játszódik, de hogy őszinte legyek, egyik hely sem nyerte volna meg a tetszésemet, ha mást nem tudnék róluk, és csak a könyv alapján kellene ítélnem. Valószínűleg közrejátszik az is, hogy a rengeteg szereplő közül egyik sem volt szimpatikus. Képtelen voltam bármelyikükkel is azonosulni.
A leginkább antipatikus alak Brett volt. Az elmúlt időszakban annyi ilyen karakterrel találkoztam, hogy már tele van velük a padlás, és nem tudom, hogy hányat fogok tudni még elviselni. Tipikusan az a nőalak, aki nagyasszonyként csapong ide-oda, és ezért egyetlen férfi sem haragszik meg rá soha igazán. Hisztiznek és vitatkoznak, jeleneteket rendeznek, és magukénak akarják a nőt, de a legtöbbjük végül elfogadja a nő felfogását, mely szerint ő mindent és mindenkit megérdemel.
A karakterek tetteinek úgy általában nem igazán volt súlya, ami kicsit irreálissá tette az egész cselekményt, holott szerintem nem ez volt a célja Hemingwaynek. Ő a háborús nemzedék céltalanságát és ürességét akarta ábrázolni, de nekem csak és kizárólag annyi jött le, hogy felelőtlen fiatalok szórakoznak más emberek érzelmeivel, és a nagyjelenetek között szórják a pénzt, amely sokszor nem is az övék.
Nem volt egy rossz regény, az elmondottak ellenére sem, és egészen szívesen olvastam, de irodalmi értékét tekintve számomra nem jelent túl sokat. Elolvastam, kipipálhatjuk, de nem fogott meg, és Hemingwayt nem ettől a művétől fogom nagy írónak tartani, az egészen biztos. 6/10-et adok neki.